Adatszerűen

Született 1966-ban, Budapesten. Felesége, Andrea, mentálhigiénés szakember. Két kislány boldog szülei.

Munkahely, szolgálat

A Mo-i Metodista Egyház alkalmazottja és családjával együtt az óbudai gyülekezet aktív tagja. Tanítóként minden hónap 2. vasárnapján prédikál (SzA), a Forrai gimnáziumban pedig vallástörténetet tanít.

1998 óta az Apológia Kutatóközpont keresztény hitvédelmi ismeretterjesztő szolgálat igazgatója. Kutató, oktató és tanácsadó szolgálatot lát el.

MEÖT Vallásközi és Dialógus Bizottságában egyháza megbízott képviselője. 

A Magyar Vallástudományi Társaság (MVT) rendes tagja.

Végzettség

  • Hittudományi doktorátus (PhD, Evangélikus Hittudományi Egyetem, 2013)
  • Vallástudomány szakos szabad bölcsész (MA, Zsigmond Király Főiskola, 2009)
  • Hittanár (BA, Evangélikus Hittudományi Egyetem, 2000)
  • Német szakos nyelvtanár (BA, ELTE-BTK, 1996).

Idegen nyelvi ismeretek

  • Nyelvvizsga: német felsőfokú, angol középfokú.
  • Bibliai héber és görög (EHE).
  • Más vallási nyelvek bevezető szinten.

Hivatásszerűen

Miért foglalkozik valaki hivatásszerűen a vallásokkal? Ami engem illet, a vallások sosem csupán elméleti szinten érdekeltek. Mindig is a realitás, a való igazság foglalkoztatott, és annak a gyakorlati jelentősége. Létezik-e Isten? Ha nem, miért gondolják mégis olyan sokan, hogy létezik? Ha pedig létezik, vajon milyen? Honnan tudhatom mindezt? És mit jelent mindez itt és most?

Még a gimnáziumi évek alatt, 16 évesen lettem buddhista, és hamar rátaláltam a zen irányzatra, amely a leginkább megfelelt nekem. Buddhizmust a Körösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetben tanultam (1989-1990). Nem valószínű, hogy megvilágosodtam volna, de meditatív élményeim alapján a Tant igaznak tartottam, és úgy terveztem, hogy életem hátralevő részében szerzetesként fogok élni, így erre készültem. Amennyire a zen az én választásom volt, annyira nem rólam szólt, hogy 1990-ben egy váratlan istenélmény hatására keresztény hitre tértem, és azóta is az vagyok. Rögtön megtérésem után azonban egy szélsőséges karizmatikus gyülekezetbe kerültem, amelyet fél év után kénytelen voltam otthagyni, mert úgy láttam, hogy egyes tanítások ellentmondanak annak, amit a Bibliában olvasok.

Élményeim tanulságaként egyfelől a vallások világának szenvedélyes kutatója maradtam, másfelől mindig is mélyen együttéreztem azokkal, akik a vallások világában szereztek lelki sérüléseket. Rá kellett döbbennem, hogy nem csak tévedni emberi dolog, hanem másokat megtéveszteni is az, és hogy a vallások világában is szükség van fogyasztói védelemre, ambulanciára és rehabilitációra, illetve megelőzésként a korrekt ismeretterjesztésre.

A kutatás, az oktatás és a tanácsadás közben két terület vált számomra különösen is izgalmassá. 

Az egyik a kereszténységen belüli problémák, bajok, hibák, tévedések, szélsőségek, bűnök okainak és gyógyírjának a kutatása, avagy mit, hogyan és miért szoktunk „elrontani" a hitéletben mi keresztények. Mivel már elég „adelfogén" (testvéri eredetű) sebet láttam közelről, és ezért számomra Krisztus Teste ma is vérzik, gyógyult gyógyítóként igyekszem tenni a dolgom. Az áldozatok sebeit mosva, kötözgetve persze sokszor érzek magamban valamiféle szent dühöt, de ez valahogy mindig munkaerővé transzformálódik bennem.

A másik terület a más vallásúak hitének,  gondolkodásmódjának, életérzésének, motivációinak minél jobb és mélyebb megértése. Nekem is vannak emlékeim arról, hogy egyes keresztények hogyan viselkedtek velem, amikor még buddhista voltam, és más vallású ismerőseim is eleget meséltek negatív élményeikről. Ezért igyekszem tenni valamit azért, hogy mi keresztények valóban úgy bánjunk másokkal, ahogy mi is szeretnénk, hogy mások bánjanak velünk.

Talán ezért kerestek fel egyre gyakrabban olyanok, akik az enyémhez hasonló „tranzit" helyzetbe kerültek. Akár saját keresésük részeként, akár kényszerűségből, mások miatt, vagy ilyen helyzetbe került szeretteikért aggódva. Ők bizalmat szavaztak nekem, én pedig igyekeztem nekik segíteni a valóban szabad és önálló világnézeti döntésben, hol ismerettel, hol együttérzéssel. Mindenkin persze nem tudtam, és nem tudok segíteni, de ami csodát közelről láthattam, az erőt ad, és kárpótol minden kudarcért és bánatért. Persze, minden igyekezetem ellenére követtem és követek el hibákat, de talán éppen ezért merem másoknak tanítani, hogyan tegyük, és hogyan ne tegyük a dolgunkat.

Nem tudom, hány száz emberrel hozott már össze ilyen furcsa utakon a sors, de mindnyájuknak hálás vagyok valamiért, hiszen nem csak ők tanultak tőlem, hanem én is tőlük. Azáltal, hogy tapasztalataik tanulságait beépítem magamba, a beszélgetéseimbe, az előadásaimba és az írásaimba, tulajdonképpen együtt segítünk másoknak fellélegezni Isten szabad ege alatt.

Laus Deo
Az oldal a világ legkönnyebben használható weboldalkészítőjével, a Mozellóval készült.

 .